Idén augusztusban a "kötelesség" újra Prágába szólított, és persze a munka mellett sikerült berkenyészésre is időt szakítanom. Azt már múltkor is kiderítettem, hogy az egyik kolléga a kánaán közepén, a Cseh karsztban, a Berounka folyó mellett lakik. Szombaton meg is hívott a családjához, és én pedig rábeszéltem egy kis berkenyelátogatásra. Annyit sikerült kideríteni, hogy az endemikus Sorbus eximia (jeřáb krasový) két lelőhelye Kotýz és Koda. Nem kellet sokáig kapacitálni őket, mondták, hogy mindkét hely nagyon klassz, nosza, menjünk!

Először Kotýz került sorra. Ez egy patakvölgy fölötti mészkősziklás perem, tetején gyeppel, és bődületes mennyiségű S. danubialisszal és S. graecával. Ráadásul, Magyarországgal szemben, itt különösen jó év köszöntött a berkenyékre, minden fa dugig volt bogyóval. Gondoltam, az endemikus berkenyét valahol a sziklákon kell megkeresni, de nem: ott voltak a gyep közepén egy kis facsoportban, legalább tíz-tizenöt erős, egészséges fa, szintén tele terméssel. Augusztus ide, augusztus oda, még egy kökörcsin is előkerült.

A Koda nevű helyre, ami egy észak fele a folyóra lefutó völgy, este érkeztünk. A völgy nyugati peremére kellett fölkapaszkodni, itt volt egy ligetes terület, ami dugig volt szebnál szebb S. eximiákkal - az egyszerű berkenyebolond számára, bizony, veszélyes hely, könnyen sokkot kaphat.

Másnap aztán egyedül kerekedtem föl. Most a Cseh középhegység következett, elsőként Konětpy, ahol a S. gemella (jeřáb džbánský) él. Ez már vulkáni vidék, ahol egy puha, fehéres vulkáni kőzetből (riolit?) álló fennsíkba belevágta magát egy patak. Ennek a völgynek a keleti felén van egy éles letörés, ez volt tele megint S. danubialisszal és persze S. gemellával. Ja, és persze a barkóca sem hiányzott, szintén terméssel tele. A S. graeca hiányzott, vagy csak elkerültem.

Innen a Milá nevű hegy fele vettem az irányt. Ez egy kis hegyes, 510 m magas vulkáni kúp, aminek saját berkenye faja van - S. milensis -, a Lepsí testvérek írták le Petr Vít, Karel Boublík és Jan Suda tettestársakkal. A hegyet Bělušice községen keresztül közelítettem meg, ahol egy börtön mellett haladt el az út. A hegyen rengeteg danubialis és graece nőt. A tetején nagyon szép kis körtéket találtam, ez lenne az árpával érő? A S. milensisek is előkerültek, de már elég késő volt, úgyhogy a fő telepüket nem találtam meg.

Innen nyugat fele, a Litoměřice közelében lévő Knobložka következett, ami a S. albensis (jeřáb labský) locus classicusa, szintén az előbbi szerzőknek köszönhetően Jan Suda helyett Filip Kolář-zsal kiegészülve. Útközben jól eltévedtem, úgyhogy erős szürkületben érkeztem meg. Itt egy meredek, nyugati-északnyugati fekvésű felhagyott szőlőben telepedtek meg a berkenyék, danubialis, torminalis, rengeteg albensis, és még egy szép. öreg domestica (oskeruše) is előkerült. Értékelhető képet már nem tudtam csinálni, így pár nap múlva munka után kiugrottam ide még egyszer, a képek akkor készültek.

Az első napon Kotýz és Koda között átlátogattunk a Berounka balpartjára is. Itt a cseh ikonvár, Karlštejn környékén él egy frissen leírt faj, a Sorbus barrandienica - ismét csak a Lepsí testvérek és Petr Vít a vétkesek. Minthogy a közlemény már a nyomdában van, íme, itt jönnek a képek is.Gyönyörű S. graecá-k és torminalisok is nőttek mellettük.